Căutare

„Az elmúlt napokban kétszer ütötték-verték az én ragyogó lányomat, a jó eszû, szabad embert úgy, hogy visszhangzott tõle az ország. Ütötte egyszer két sötétben ólálkodó gazember, aztán rögtön utána ütni kezdte õt egy nekivadult politikus, több, a hírforrások versenyére hivatkozó senkiházi televíziós szerkesztõ, és jó néhány erkölcsöt és jóérzést nem ismerõ újságíró. Magyarok is közöttük” – mondta Markó Béla. Az elnök nyilvánosan bocsánatot kért lányától, mert mint kifejtette, elõször is azért ütötték Markó Esztert a gazemberek, mert a bántalmazott célszemély az RMDSZ elnökének lánya, és aligha vitás, hogy ez motiválta a politikust és az újságírót is. „Ha nem az én lányom lenne, legfeljebb egy kósza hírecske jelent volna meg egy lap hátsó oldalain arról, hogy kirabolták, és joga lett volna neki is az intimitáshoz, mint bárki másnak. Így meg ütötték õt, ahol érték, mert engem próbáltak ütni vele. Ez így becstelen dolog!” – zárta nyilatkozatát Markó.

A szükséges pluralizmus szükségtelen demagógiája

Negyedévi politikai tájékoztatójában a szövetségi elnök azt mondta, Románia az ellentétek és ellentmondások országa, ahol a megbékélést, az integrációt a szélsõségesség, a nacionalizmus tépi; állóháború zajlik a tisztességes célok, a jogos közösségi követelések és a nacionalizmus, a szószegõ politizálás között. „Mi, amikor egyezséget kötünk, sohasem áltatunk senkit – szögezte le Markó. Emlékeztetett: – Amikor létrehoztuk a koalíciót, megegyeztünk Cãlin Popescu Tãriceanu miniszterelnökkel, valamint Traian Bãsescu államfõvel abban, hogy kisebbségi törvényt fogadunk el. Nem egy általános törvényt, hanem egy olyant, amely biztosítja a kulturális autonómiát, a nemzeti kisebbségek pedig létrehoznak egy olyan testületet, amelynek döntési joga van a közösség életét érintõ kulturális kérdésekben.” Tehát az RMDSZ egyenrangú partner a koalícióban és nem fogadhatja el, hogy függelékeként tekintsenek rá. Markó megerõsítette, a kisebbségi törvény elutasítása esetén az RMDSZ nem lép ki a koalícióból, lépjen ki az, aki az egyezséget megszegi – hangoztatta az elnök. Az RMDSZ-nek mindent meg kell tennie, hogy ezt a koalíciót sikerüljön összefogni, befolyásolni abban, hogy vigye végig a hátralévõ három esztendõt. Románia a nagy ellentétek országa, amelyet olyan súlyos alternatívák tépnek, amelyek magát az RMDSZ-t is szeretnék megsemmisíteni – emlékeztetett Markó, majd továbbmenve kijelentette: a Szövetségnek nagyobb gondot kell fordítania a belsõ szervezetépítésre, mert noha az RMDSZ nem ért egyet az elõrehozott választásokkal, fel kell készülni arra az eshetõségre is. A Szövetségnek ugyanakkor készülnie kell az európai parlamenti választásokra, amelyekre remélhetõleg 2006 végén akár sor is kerülhet.
Markó Béla rendkívül élesen bírálta a magyarság politikai egységét megbontani kívánó csoportot, a Magyar Polgári Szövetséget, annak elnökét, Szász Jenõ székelyudvarhelyi polgármestert. Leszögezte, nem tudja toleranciával szemlélni az egységbontást, „a szükséges pluralizmus szükségtelen demagógiáját”. Az RMDSZ nem tekinthet el attól, hogy a székelyudvarhelyi polgármester szimbolikusan kezet fog az egykori kolozsvári polgármesterrel a magyarság háta mögött, de nem szemlélheti megbocsátóan azt sem, hogy a Magyar Polgári Párt által szignált, román napilapban megjelent felhívás arra buzdítja a románokat, hogy írják alá az MPP-t támogató listákat, úgy ugyanis meglenne az esélye, hogy az RMDSZ kibukjon a parlamentbõl. „Lehet, hogy nincsen szükség már ránk, úgyhogy tessék minket lecserélni, de nem provokatõrökkel, nem levitézlett politikusokkal, ne titokban vadimtudorokkal és gheorghefunarokkal cimboráló szászjenõkkel, hanem a magyarság iránt elkötelezett, tisztességes magyar emberekkel” – fogalmazott Markó.
A frakciókat képviselõ felszólalók valamennyien az RMDSZ egységét, a koalícióban való helytállást, a választási kampány vállalásait hangsúlyozták.

A vidékfejlesztés és a szövetkezet

A második napirendi pontban a falu- és a vidékfejlesztéssel foglalkozott a testület. Különösen nagy hangsúlyt kapott a szövetkezeti hálózat kérdése. Több szakember – Puskás Bálint, Verestóy Attila szenátorok, Kelemen Atilla képviselõ – azt emelte ki, hogy oda kell figyelni arra, amit Románia a rendszerváltás után elmulasztott megtenni: ki kell dolgozni az ország vidékfejlesztési programját. Tisztában kell lenni azzal, hogy a multinacionális cégek korlátlan terjeszkedési lehetõségei új stratégiát követelnek a helyi közösségek részérõl. Érdemes megjegyezni például, hogy egy hazai gabona-nagykereskedõ szerint a kistermelõk (akik 300 hektárnál kevesebb területen gazdálkodnak) a túl nagy költségek miatt nem életképesek. Az erdélyi magyar gazda, ha nem rendelkezik elegendõ földdel és a jövõben is a gazdálkodásból szeretne megélni, akkor vagy növelnie kell az általa megmûvelt terület nagyságát, vagy szövetkeznie kell hasonló helyzetben levõ társaival. Szövetkezés esetén fel tudja venni azt a versenyt, aminek az uniós csatlakozás után, de már elõtte is ki van téve. Jelenleg a legfontosabb érv az, hogy ha egy gazda meg szeretne felelni az Európai Unió által támasztott támogatási követelményeknek és SAPARD vagy más pénzforrásokhoz szeretne jutni, kevés eséllyel pályázhat, ha nem rendelkezik erõs anyagi háttérrel, és nincs a pályázott összeghez elegendõ saját forrása vagy hitelgaranciához szükséges biztosítéka. Ráadásul a csatlakozás után a zöldség- és gyümölcstermelõk csak akkor kaphatnak támogatást, ha tagjai egy szövetkezetnek vagy más olyan társulási formának, amely megszerzi a támogatáshoz szükséges minõsítéseket.